Nana vagyok, négy testvér közül a legidősebb és egy szem lány, a Gemmával egyidős. Zenész családban nőttem fel, szóval el sem tudnám képzelni az életemet zene nélkül. Elsős korom óta zongorázom, de a suliban töltött 12 év alatt megfordult a kezemben a fuvola, a hárfa meg a gitár és újonnan a dob (ezek hivatalosan, egyébként sok másik hangszer) is, illetve én is megfordultam iskolákban, összesen háromban, utolsóként a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában, ahová konziba is jártam még 12. után egy évet, ének szakra. Majd egyszer valamikor énekes szeretnék lenni, nem az a komoly fajta, hanem inkább a musical/jazz féle. Hallgatok klasszikus zenét, rockot, jazzt és metált, egyébként meg szeretek mindenféle labdajátékot (kivéve a kosarat, azt a zongorista mivoltom miatt sosem csíptem), teniszezem is heti rendszerességgel. A Gemmáért mindig is rajongtam, így jött, hogy 2016-ban megkérdeztem Marcit, hogy lehet-e csatlakozni (elég könnyen ment, ha ezt tudom, előbb kérdezem meg), azóta pedig vígan énekelek Gemma tagként a szopránban.

Bár a felmenőim között nincs muzsikus, az élet mégis úgy hozta, hogy szakmám és hobbim is a zene lett. A Zeneakadémián végeztem, jelenleg szolfézst, zeneelméletet és karvezetést tanítok, kórust vezetek. Szabadidőmben - ha épp nem énekelek - legszívesebben olvasok, fallabdázom vagy kirándulok.

Bár 5 éves korom óta zongoráztam, késõbb orgonálni és énekelni tanultam, és persze kórusban is énekeltem, mégis csak 18 évesen fordultam komolyabban a zene felé. Elõször a Bartók Konzi orgonaszakára jártam, majd az ELTE ének-zene, karvezetés és szolfézs szakán valamint a LFZE egyházzene tanszakán diplomáztam. Alatta és utána tanítottam Kismaroson, Verőcén, Alsógödön és Felsőgödön. Szeretek fonni, kötni, horgolni, varrni, biciklizni, kirándulni, úszni, de ezekre most nem sok idõm jut, mert közben négy kisgyerek édesanyja lettem...:)

Horogszegi-Horváth Erika vagyok.
Nem zenész, viszont ugyancsak zenekedvelő családba születtem, ahol hamar felfigyeltek a muzsika iránti vonzalmamra. 4 évesen már Szabó Helga zeneovijába jártam, 6 évesen a Dobszay László és Szendrei Janka nevével fémjelezett Schola Hungarica gyerekkarában, illetve a Mezei János és Bubnó Tamás által vezetett Budapesti Énekes iskolában énekeltem. Az általános iskola második felétől ifj. Sapszon Ferenc és a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola lett a mindent meghatározó közeg. Az irány végül az irodalom, a magyar nyelv művelése lett, de a zenei és emberi örökség, amit e nagyszerű művészektől kaptam, a mai napig determinálja az életemet. Felnőve magam is az alma mater pedagógusa lettem. Azóta a pálya kicsit módosult, most épp a médiában, de reményeim szerint nem örökre. Kevés dologban vagyok biztos az életet illetően, de abban igen, hogy tanárnak születtem. A Gemmában énekelni életem egyik legszebb ajándéka. "Alapító tag" vagyok, tehát a kezdetektől, közel 20 éve jelen - három gyermekem születése okán kisebb-nagyobb megszakításokkal - az együttes életében. Szívügyem, szerelmem, és úgy érzem, feladatom, egyfajta küldetésem is ez a formáció, mert olyasmit képviselünk és adunk át, amit mostanában kevesen. Mindemellett közösség is, ahol a kegyelem működése időről-időre kézzelfogható.

A társakkal való együtt zenélés, de leginkább az együtt éneklés lehetõségéért bárhová elmegyek, és ott mindenkit ráveszek, hogy vegyük elõ a kottákat! Most!

Jelenleg három együttesnek vagyok aktív tagja; a Gemmának (BP), a Nyíregyházi Cantemus Kórusnak (NYH) és az Ausculta Énekegyüttesnek (BB), de nagy szeretettel és hálával gondolok vissza a Jubilate Leánykarban és a Musica Sacra-ban eltöltött gyerekkoromra, a Dowland-es nekiindulásra, a N.O.N.U.-val való sorsdöntõ világban-élésre és a Karotella szárnypróbálgatásaira is.

Amikor épp nem énekelek, akkor értelmileg akadályozott embereket segítek, főzök, beszélgetek, bőröndöt pakolok ki-be, rekordokat döntök alvásban, vagy éppen a villámgyors elkészülésben, hiszen mindjárt indul a vonat/busz/villamos a próbára! Veletek.

Kató Eszter vagyok, hivatásomat tekintve tájépítészmérnök. A sokat emlegetett Kórusiskolában (Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola) nőttem fel, így nem csoda, hogy a zenélés és a (kórus)éneklés tizenkét év alatt a lételememmé vált. Kisebb koromban az iskolai koncerteken mindig alig vártam, hogy a Gemma kerüljön sorra, ők voltak a kedvenc énekegyüttesem - és láss csodát, 2008-ban én is közéjük léphettem. Azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal állandó tag vagyok. Ha éppen nem éneklek - vagy akár aközben is -, szívesen hímezek vagy hámozok, kirándulok, vagy más barátságos dolgokat csinálok.

Zenész családba születtem, nagypapám, édesapám is karnagy, és - mivel gyerekkorom óta tudtam, hogy pedagógus szeretnék lenni - én is énektanár-karvezető szakon végeztem a Zeneakadémián. Emellett hittanári diplomát szereztem a PPKE-n, és mostanában egyre inkább a gyereklélek és a zene kapcsolata foglalkoztat. Kokas Klára módszerének elvégzése óta ezért Kokas módszer szerint is tartok komplex mûvészeti foglalkozásokat.

A Gemma énekegyüttesnek egyik alapító tagja vagyok, és gimnazista korom óta töretlen lelkesedéssel éneklek benne, most már, mint 4 gyermekes családanya. Nagyon szeretek anyuka lenni, tanítani, és énekelni. Egyre jobban érdekel a természet, és leginkább természetjárás közben tudok kikapcsolódni és töltekezni.

Sapszon Zsófia vagyok. A zene, a kóruséneklés kiskoromtól kezdve része az életemnek. Nagyapám és nagybátyám karnagyok, mégis az első kórusemlékeim ahhoz a templomi énekkarhoz fűződnek, amelyben szüleim megismerkedtek, és amelynek azóta is tagjai. Később a nagybátyám által alapított Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola padjait koptatva mélyült el a kóruszene iránti szeretetem. 12 év Kórusiskola után a Semmelweis Egyetem felé vettem az irányt, ahol orvosként végezve a reumatológia szakirányt választottam. Az egyetemi évek alatt a Cantate Vegyeskarban énekeltem, és 2009-tõl - kisebb megszakításokkal - a Gemma Énekegyüttes tagja vagyok. Négy kisgyermek édesanyjaként és (szintén karnagy) férjem társaként lassacskán visszatérek eredeti hivatásomhoz, az egészségügyhöz. Amikor időm engedi, szívesen utazgatok, kirándulok.

Bucsy Bence vagyok. Nem emlékszem pontosan, de biztos vagyok benne, hogy előbb kezdtem el énekelni, mint beszélni és járni. A Gondviselésnek köszönhetően már nagyon korán jó kezekbe kerültem, Forrai Kati néninél kaptam az elsõ "löketet" a zenei pálya felé a zeneoviban. Ezután kerültem hét évesen Sapszon Feri bá kezei alá, elõször a "Kosciban", majd a Kórusiskolában. Közben 12 évig csellóztam, majd gyerekkori vágyamat beteljesítve dobolni kezdtem és sikeresen diplomáztam a Zeneakadémia Jazz-dob szakán. A Gemma Énekegyüttesben egy kisebb megszakítással a kezdetektõl fogva tenorként vagyok tag. Az együttes időközben életem nélkülözhetetlen részévé vált. Számomra a Gemma nem csak az egyetlen lehetõség a zenében való létre, hanem közösség és egyre mélyülő baráti kapcsolatok lehetősége. Hivatásomat tekintve egy ütőhangszer boltot üzemeltetek, magánéletemben pedig boldog házasságban élek feleségemmel, Anettával.

Noha annak idején szüleim egy kórus közösségén belül ismerkedtek meg, a kórusnak hosszasan tagjai is maradtak, s az éneklésbe fokozatosan minket, gyerekeket is beengedtek, sokáig mégsem éreztem azt, hogy az énekléssel nekem komolyabban kellene foglalkoznom. Nem változtatott ezen a Marczibányi téri Kodály Iskola sem - akkoriban sokkal inkább a járművek foglalkoztattak, no meg az orgona! Ez utóbbi cél érdekében lelkesen tanultam zongorázni, bár a gyakorlások gyakran torkolltak fékevesztett improvizációkba. Gimnázium mellett aztán teljesülhetett nagy vágyam, és Baróti Istvánnál, az esztergomi Főszékesegyház akkori karnagy-orgonistájánál tanulhattam orgonálni. A Piarista Gimnázium az én idõmben sem volt a vokálpolifónia fellegvára, így érdeklődésem leginkább az idegen nyelvek, azon belül is az olasz nyelv felé fordult. Így talán nem is meglepõ, hogy érettségi után az ELTE BTK olasz szakára jelentkeztem, s nyertem felvételt. A korai egyetemi évekkel párhuzamosan is folytattam orgona-tanulmányaimat, de a hangsúly fokozatosan a liturgikus orgonálásra tevődött át: 1994-95-ben a Budafoki Szent Lipót Plébániatemplomban, majd 1995-tõl kezdve a Zugligeti Szent Család Plébániatemplomban, 1997-tõl pedig a Betegápoló Irgalmasrend budai Szent István-kápolnájában is láttam és látok el mindmáig rendszeres kántori szolgálatot. Szintén az egyetemi évek alatt jazz-zongora tanulmányokat is folytattam zeneiskolai szinten, Fodor Andrásnál. És ekkor történt az áttörés az éneklés terén is: legelsőként a Végh Katalin vezette Gastoldi kamarakórus, majd Tihanyi Gábor zugligeti scholája, azután az ifj. Sapszon Ferenc-féle Cantate kórus, és nem utolsósorban a GEMMA olyan új impulzusokat adott, amely teljesen más, a korábban ismertekhez képest sokkal érdekesebb megvilágításba és mélyebb összefüggésekbe helyezte magát a többszólamú éneklést - létszámtól függetlenül. Nem is csoda, hogy az olaszdiploma megszerzése után zenei tanulmányok következtek: karvezetõi diploma ugyancsak az ELTE-n, és egyházzene szak a Zeneakadémián. Fő munkahelyem 2004 óta a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola, de tanársegédként ill. óraadóként megfordultam a Központi Papnevelő Intézetben (karének, ének tárgyak), és az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán (zongora) is.
Hobby? Leginkább kirándulás, világjárás, teljesítménytúrázás, biciklizés, vicces feliratok gyűjtése...

Szili Attila vagyok, Kórusiskolás körökben leginkább csak Atesz. 9 évesen kezdtem a Csányi-Botka féle Rádió Gyermekkórus fiúkórusában énekelni, majd 11 évesen a Reményi-Igó-Thész hármas által átvett Gyerekkórus tagja lettem. Meghatározó volt számomra a mindennapos éneklés, ami hosszú ideig jelen volt életemben. A gimnáziumi éveket a Kórusiskolában végeztem, ami még nagyobb hatással volt rám, feleségemet, Melindát is itt ismertem meg, vele is rengeteget énekeltünk együtt különböző kórusokban. Négy gyermekünk van, az ő életükben is fontos szerepe van az éneklésnek, zenélésnek. Mindannyian tagjai vagyunk a Szent Imre Családi Scholának, amit Melinda vezet az én hátterezésemmel. A Gemma a minőségi éneklés az életemben már közel 20 éve! Nagy élmény minden próba, szolgálat, fellépés, CD felvétel, verseny, de az egyéb közös családi programok is. Az időszűke ellenére is nehéz lenne elképzelni Gemma nélkül! Amúgy közgazdász vagyok, 11 évet a jezsuitáknál dolgoztam, 2006 óta pedig a Ferences Rendtartomány gazdasági vezetője vagyok.

Tóth Márton vagyok, az együttes művészeti vezetője, bariton. Édesapám orgonaépítő és karnagy, édesanyám reumatológus és édesapám kórusában énekel altként, valószínűleg ide vezethetõ vissza a kórusban való éneklés iránti rajongásom. Gyermekkoromban számos kórusban énekeltem és nagy hatással voltak rám tanáraim, többek között: Tihanyi Gábor, Ráply Györgyi, Arany János és Sapszon Ferenc. Az ELTE karvezetés szakán szereztem diplomát és jelenleg is a Zeneakadémia hallgatója vagyok Egyházzene szakon. A Gemmán kívül vezetője vagyok az Exsultate fiúvegyeskarnak és énekese vagyok a Cantate kórusnak, az Istvánffy és a Stella énekegyütteseknek. Ha szabadidőm engedi, az Ardu Nua együttessel játszunk ír népzenét ill. a Soul Fool Band-nek írok vokál-átiratokat.

Balás Gábor vagyok. Hú, valamit írnom kellene magamról a honlapra?!

Basszus!

Benyhe Gábor vagyok. Máig emlékszem az első próbára a Hódmezővásárhelyi Városi Vegyeskarban. Középiskolás voltam, talán 1979-ben lehetett. Olyan erővel hatott rám a többszólamú éneklés, hogy úgy éreztem, ezt folytatni fogom, hacsak lehet. Az egyéves sorkatonai szolgálatom alatt is gondolkodtunk páran egy kamarakórus alapításán, de egyikünk sem volt alkalmas vezetőnek, így ez meghiúsult. Késõbb egyetemistaként a BME Kórus tagjaként folytathattam az éneklést, majd kis szünet után Tóth Péter barátom hívására 1998-ban csatlakoztam a Gemma énekegyütteshez. Szeretek kerékpározni, hangfelvételeket készíteni, esztergálni, meg csak úgy nézni a madarakat, köveket vagy bármi mást. Kutyám nincs, de egyszer majd lehet, hogy lesz.